kelő napba nézek,
 Vonz, de eltaszít;
 Olvad már a szárnyam,
 És a fénye megvakít.

 Épp eleget láttam,
 Hogy hitvány, ami szép;
 festék alatt midig
 Hazug volt a kép.

 Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
 Nem számít a távolság és nem számít, ha fáj;
 Nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád,
 Nem feledem és jövök hozzád.

 Veled zuhanok a végtelenbe,
 Beleálmodlak az életembe,
 Emlékedet a szellő hozza,
 Bánatomat az eső mossa 
 El…

 Az utak mellett járok,
 Mint a vadállat, ha fél;
 Lábaim nyomában ott
 Haldoklik a tél.

 kutyám jön csak elém,
 Ő mindig hazavárt;
 Hogy megvénült szegény,
 Sír, hogy újra lát.