Valahol pásztortüzek gyúlnak
 És a lángok az égbe nyúlnak
 feledés homálya
 Lassan elmossa a múltat

De míg a mesék igazsága
 Száll szájról szájra
 Addig van remény, hogy
 Megmarad a magyarnak hazája

Kik egy tőről fakadtunk
 Most szerte-szét szórattunk
 És testvér a testvérnek
 Egymás farkasává váltunk

Csak a legendák világa,
 Őrzi még magában,
 Egy szebb jövő ígéretét,
 sötétség nyomában.

Egy ősi dallam hangját,
 Megtört szívek dúdolják.
 És a keserű bánat morzsáit,
 Édes borba fojtják.

S mint nehéz esőcseppek,
 könnyek úgy peregnek,
 Siratják a hajdan volt,
 Dicső büszkeséget.

De amíg Isten megtart minket,
 S nyelvében él a nemzet,
 Addig ezer gyökér összeköt,
 Itt minden magyar lelket.

Ahogy a csillagok felettünk,
 Szabadnak születtünk,
 És táltosok, regösök,
 Harcos utódait nemzzük