Elmentél

Fél 7-kor csörgött a szomszédban az óra,
 Hétig az ágyban még álmodoztam rólad.
 Beköszönt hozzám a hétköznapi reggel,
 Számított rá, hogy jobb lábbal kelek fel.
 Főztem egy kávét s fésülködni kezdtem,
 Kihűlt, mint mindig s még kócosabb lettem.
 Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek,
 Mert még nem tudtam, hogy elmentél.

 Délben hamburger volt csak az ebédem, 
 Így volt néhány percem, hogy napozzak a téren.
 Bámult egy srác, sőt elindult utánam,
 Hátra sem néztem, de nem is nagyon bántam.
 délután végül egész gyorsan eltelt,
 Sok volt a munkám, tettem, amit kellett.
 Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek,
 Mert még nem tudtam, hogy elmentél.

 Hazafelé a Pannihoz benéztem,
 Hogy türkizkék blúzát egy napra kölcsön kérjem.
 Adott még hozzá egy csíkos olasz farmert,
 S, hogy szebb legyek este, egy kicsit ki is festett
 sarki közértben vettem néhány dolgot, 
 Sajnos a kedvenc édes borom nem volt.
 Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek,
 Mert még nem tudtam, hogy elmentél.