Kívül a kaszárnyán kint a kapunál 
Lámpa lángolt árván most is ottan áll. 
Szívembe zárna két karom, 
lámpás égne a falon.
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom.

Kettőnknek árnya egybe olvadott 
És a vén kaszárnya csak egyre hallgatott .
Hozzád repül ma kis dalom,
De el nem ér a két karom.
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom.

Emlékezel még drága kedvesem? 
Trombitált az őrség! Én szerelmesem!
Mért is csitult el halk dalom?
Be kellett volna vallanom: 
Szeretlek angyalom!
Én édes angyalom! 

Száll a szél a szárnyán, vak sötét az ég 
S otthon a kaszárnyán régi lámpa ég. 
Jaj, hogyha éltem itt hagyom.
láng csak ég a kőfalon. 
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom! 

Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? 
Lámpaként szerelmem mindig ott leszek. 
Távol boríthat sírhalom.
Örökké rólad álmodom, 
Mint akkor, angyalom! 
Én édes angyalom.