7.ELVESZETT LELKEK 

Egy ködös nap volt október végén 
Mikor a távolban feltûnt egy kék fény 
Egy öreg várból hol emberek éltek 
De elpusztították e menedéket 

Névtelen emberek, kik úgy éltek 
Boldogan, csendben semmitõl nem féltek 
Nem láttak semmit, csúnyát vagy szépet 
semmibõl hozták rájuk a szörnyû véget 

Álmok, vágyak, éles tárgyak 
Szégyen, könnyek égett házak 

Nem tettek semmit, de ez lett a sorsuk 
Ez lett a vég számukra, a kocka fordult 
Pedig õk igazán semmit se tettek 
Az élet volt a bûnük, melyben elvesztek 

Számos legenda kering most róluk 
Melyekbõl ezeket mi mind megtudtuk 
De a fény, mely a semmibõl elõtört 
Újjáélesztettee ezt a mondakört 

Hát... ez lett a vég... 
elért a sors... 
lángol az ég... 
Bár... talán lesz még... 
egy új kezdet 
és egy új vég...