nekem is furcsa lesz
és ha megkérdezed
komolyan nem tudom
hogy mi a válaszom

mi volt a pillanat
mi volt a gondolat
lehet vak indulat
amin most jót mulat

mindenki, aki csak ismeri a sztorimat
kellettél nekem, most mondhatom a sorry-kat
egészen más volt az élet eddig nélküled,
mondhatnám rossz, de sokkal jobb, mint képzeled

és a végzetem te leszel énnekem
hiába nézel rám most olyan édesen
és ha most kiskegyed megbocsájt nekem
pakolnék, tűnjék el innen, de sebtiben

nincsen már más hátra,
csak hogy kijelentsem: téma lezárva
és egy árva könnycseppet látva,
az ajtóból annyit mondjak: viszlát te drága!

elég volt nem fogom tovább húzni
és kérlek ne kezdj el törni-zúzni

elvitted a szívemet
hova tettem az eszemet
mondd mit láttam meg benned,
amiért odáig kellett lennem
elvitted a szívemet
most lesütöm a szememet
mondd mit láttam meg benned,
amiért odáig kellett lennem

nem tudom mi az, ami bódított,
megölte a tudatom
háromszor mostam ki
a párnahuzatom

azt hittem boldogított
volt pár kamu napom, 
veled részegen,
mint egy falunapon

tetszett, hogy jöttél, de még jobb, hogy mész
ezt diktálja az ész, hogy ne egye a penész,
miattam a kis lelked, nincs hiszti
a játékot te nyerted, na tipli!

nem mintha én lettem volna az első, 
aki a szemével húzta le a felsőd
engem követ a nap, még téged követ egy felhő
kivágtam a fát, így látom az erdőt

te leszel a legjobb példa
nekem, te leszel a legjobb préda
másnak, én meg úgy leszek a legelégedettebb veled,
hogyha nem jut eszedbe a nevem

most hagylak az élettel elúszni,
kösz, hogy megtanítottál banánhéjon csúszni