6.Vérmocsár 

Végtelen messzeségben 
Fátyolos szendergésben 
Ködös folyónak partja 
Hol fûnek sincs már sarja 

folyóvíz vöröslik 
Bosszúnak vére folyt itt 
Ártatlan áldozatnak 
Elbújni már nem tudtak 

Ez a hely egy átkozott verem 
Itt többé semmi nem terem 
Ez a nap az áldás napja 
Ordít az éjnek hangja 

Egy zöld szempár 
Mint rámtekint 
Álmatlan éjszakában 
Elviszi a kínt 

Vérzõ könnycsepp 
földön loccsan szét 
Megfognám, de nem érem el 
két kezét 

Puszta létével töri meg a fényt 
Itthagyja az elveszett reményt 
Fájdalma örök, mégis él 
S míg él, szüntelenül remél 

Ez a hely egy átkozott verem 
Itt többé semmi nem terem 
Ez a nap az áldás napja 
Ordít az éjnek hangja 

Tûzesõ száll 
Itt a halál 
Kegyvesztett lény 
Ó, jöjj hát fény 

Égõ romok mindenhol 
Félelmetes harag forr 
Életlen fegyverrel megvág 
És otthagy - viszlát világ! 

Ez a hely egy átkozott verem 
Itt többé semmi nem terem 
Ez a nap az áldás napja 
Ordít az éjnek hangja 

szempár most üresen 
néz le rám 
Nem veszt sem éjszakát már 
sem több varázst 
Messzi emlék 
Csupán ez már 
De soha nem felejtem 
Ez a Vérmocsár 

Puszta létével töri meg a fényt 
Itthagyja az elveszett reményt 
Fájdalma örök, mégis él 
S míg él, szüntelenül remél 

Elpusztít minden jóakarót 
Eldob minden földi jót 
Vérmocsár ez, egy álnok gaz 
Itt többé semmi sem igaz