Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál
 Nyughatatlanná vált most a világ
 Percei pengeként vágnak sûrû forró ereket át
 Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg ûrt maga után
 
Álmos fáradt az éjjel lágy esõ csordogál
 Fentrõl a mélybe hullva s végig a templom falán
 márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át
 Ahogy az esõ hangjai ölelik az éjszakát
 
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk
 Elõttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál
 Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén
 Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
 
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél
 Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még
 Azt sosem…