Hûvös éjjel árnya mentén könnyes óceánok szélén
 fájdalom élõ arcaként
 Szelíd örömdombok báján búsan éneklõk világán
 Nevelkedek majd angyallá

 S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
 Majd megtalálsz

 Ahol semmi kétség bennem, ahol titkok fátyla lebben
 És szívem mélyén létezel már
 Talán figyelhetem csendben, ahogy az álom megér benned
 És szirmot bont az álom virág

 S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
 Vigyázok rá

 Hisz te már itt hagytad az álmot, amit az eltûnt idõ látott
 tövistõl kiserkenõ vért
 Fáradt napjaidnak végén lehunyt szemmel, ha kérnéd
 Majd szirmot bont az álomvirág

 S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
 Vigyázol rám
 
Hiszen neked születtem angyal veled, áldoztam csókkal
 Elsõ szavaddal engem szerettél
 De a hangod elnémult bennem kihunyt szemed lefedtem
 Hát magammal viszem szívednek sóhaját