Múlnak az évek, de ugyanaz a hely,
ahol ugyanolyan ritkán mászunk fel.
Fel a csúcsra, itt égi jel: nagyon ritkán jön!
Rohannak a fák és a nap meg száll,
Ugyanaz a jegyem ,amit még itt hagytál.
Aki bliccel az, az mind így jár.
De vonat mindig jön!

Hazafelé megy akit a csillag vonz,
jól tudja a Mennyországban nincsen gond.
Ez az élet egy mondat, a vég meg pont,
ami mindig jön!

Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz,
Jóban-rosszban, meg a kettő közt.
Ne mondj semmit elég, hogy jössz!
Ne is mondd, hogy kösz!

Refrén:
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk
Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk!
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk
Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!

Múlnak a hónapok millió perc,
Minden reggel ugyanúgy felkelsz.
Ha a munka az isten itt égi jel:
Nagyon ritkán jön!
Rohannak a házak, a felhők, fák
Nincs jegyem, mer' az angyalok elhagyták.
Aki bliccel az, az mind így jár
És vonat sem jön.

Hazafelé megy akit a csillag vonz,
jól tudja a Mennyországban nincsen gond.
Ez az élet egy mondat, a vég meg pont,
ami mindig jön!

Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz,
Jóban-rosszban, meg a kettő közt.
Ne mondj semmit elég, hogy jössz!
Ne is mondd, hogy kösz!

Refrén:
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk
Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk!
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk
Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!