Egy az Isten, egy a nemzet
 Bármily’ gyenge, bármily’ sebzett.
 Ahol a fák égig nőnek,
 Állnak még a határkövek.

 Szent koronánk
 Óvd, vigyázd hazánk
 Hajnalcsillag, szép keresztünk,
 Ragyogj fel reánk.

 Zúgó erdők, kéklő sziklák
 Esőverte árva kopják
 Visszhangozzák, mennydörögnek
 Egy az Isten, egy a nemzet.

 Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
 Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
 Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
 Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
   
 Most hát okulásul figyelj a szavamra,
 Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
 Érezd a pataknak sebes rohanását,
 Az ország szívének minden dobbanását!

 Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
 Idegen hatalmak őket összezúzták!
 Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
 Mostoha gyermekét egy világ taposta.