1. Jászkunsági gyerek vagyok
2. Tizenhárom fodor van a szoknyámon
3. Kispilisen híres kislány vagyok én
4. Éva szívem Éva
5. Láttál e már
6. Az őcsényi kertek alsó végén
7. Átugratom a Sárvizét

1. Jászkunsági gyerek vagyok, 
Jászkunságon születtem, 
Kis koromtól a nagy koromig 
Benne felnevelkedtem. 

Kilenc zsandár kisért engem
szalóki főutcán.
Véletlenül betekintek 
kisangyalom ablakán. 

<...> is azt kiáltja:
Kedves babám, gyere be,
Adj egy csókot, egy utolsót,
Kacsintsál a szemembe!

2. Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt levágatok belőle.

Barna kislány, jól meggondold magadat,
Hogy hova teszed a leánysorsodat,
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnét többé soha fel nem veheted.

3. Kispilisen híres kislány vagyok én.

4. Éva szívem Éva, most érik a szílva,
Teritve az alja felszedjük hajnalra.
<...> tartana,
Hogy a szerelemnek vége ne szakadna.
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál minden falevélen?