Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a napnak ragyogását,
holdnak lángolását,
a csillagok világát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a szél zúgó szavát,
patak fényes aranyát,
felzengő tavasz dalát!

Én kimenék a hegyre,
lenézek a völgybe,
ott van látom, iszik,
csodafiú-szarvas.

Homlokán fényes nap,
ág-bogán csillagok,
(gyúlatlan gyulladnak)
oldalán égi hold.

Gyúlatlan gyulladnak,
meg sosem hervadnak,
patak, melyből iszik,
aranyra változik.

Lábnyoma merre tart,
zöld mezők ébrednek,
sziklák vizet adnak,
virágok élednek.

Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a napnak ragyogását,
holdnak lángolását,
a csillagok világát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a szél zúgó szavát,
patak fényes aranyát,
felzengő tavasz dalát!