4.ELSZÁLLT MADÁR...

Elszállt a madár...
Elfelejtetted rég,
Milyen tiszta volt az ég,
De ez már nem elég.

Egy álmom volt csupán,
Mely szilánkokra tört szét,
De hagyom: menj tovább.
Hosszú út elõtt állsz.

[2x]

lángokban áll most a város
a kétség biztos halált hoz
bal szemem sarkából látom
szétmállik lassan világom

kietlen hamvak közt némán
száradó vérfolyó útján
jobb szemem csillanva látja
amint eltûnik a szárnya

Nem számoltam hányszor vártam Rád [nem számoltam]
Ez összeomlott vár
Mindent megtettem, mit kellett már [mit kellett már]
De nem elég, hát hagyom, hogy elszállj!

[reményvesztve kérem múzsám
gyomként mely kikelt a murván
ihlessen szánalommal, de
ne gyûlöljön ily ártalommal]

[ó, láng
meddig adod még a fényt?]

recsegve hull s [bad word] össze
tûzörvény fogja közre
kegyetlen, s mégis oly bátor
aztán elillan, mint kámfor

[színes játék,
fakó sorvadás]

lejtõkön vigyázz:
oly veszélyes szél száll
hozza a pusztító vihart
letöri a szárnyaidat

Vigyázz, mert elõtted a köd,
Mely majd mindig meggyötör,
Bizonytalan utakra lök
Álmaidra béklyót köt.

raboskodjak én ott, hol élek?
ne folytasd a szentbeszédet

meghallgattam százezerszer,
meguntam úgyhogy mostmár eressz el!

kívántam egyet, üstökös röppen
madártoll-felhõ hull alá közben
összeroskad végül mi állt rég
alá temetve küszködõ lelkét

Nem számoltam hányszor vártam Rád [nem számoltam]
Ez összeomlott vár
Mindent megtettem, mit kellett már [mit kellett már]
De nem elég, hát hagyom, hogy elszállj!

[rabság mely majd koporsóba zár
szabadság nincs, béklyó és fémbilincs vár]

Elszállt a madár...
Emlékszem tiszta volt az ég
Soha nem felejtem én.
Soha nem felejtem én.