Forró betonon hasalok,
Távoli hang csak a gyász,
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog halkan a láz.

Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó, csak játszik a szél,
Tudom már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.

Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj,
Valami véget ért,
Valami fáj.

Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vád,
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az [bad word] vág.

Szemed tüzénél megvakulok,
De lassan újra feljön a nap,
Nélküled semmi vagyok.