nekem is furcsa lesz
 és ha megkérdezed
 komolyan nem tudom
 hogy mi a válaszom

 mi volt a pillanat
 mi volt a gondolat
 lehet vak indulat
 amin most jót mulat

 mindenki, aki csak ismeri a sztorimat
 kellettél nekem, most mondhatom a sorry-kat
 egészen más volt az élet eddig nélküled,
 mondhatnám rossz, de sokkal jobb, mint képzeled

 és a végzetem te leszel énnekem
 hiába nézel rám most olyan édesen
 és ha most kiskegyed megbocsájt nekem
 pakolnék, tűnjék el innen, de sebtiben

 nincsen már más hátra,
 csak hogy kijelentsem: téma lezárva
 és egy árva könnycseppet látva,
 az ajtóból annyit mondjak: viszlát te drága!

 elég volt nem fogom tovább húzni
 és kérlek ne kezdj el törni-zúzni

 elvitted a szívemet
 hova tettem az eszemet
 mondd mit láttam meg benned,
 amiért odáig kellett lennem
 elvitted a szívemet
 most lesütöm a szememet
 mondd mit láttam meg benned,
 amiért odáig kellett lennem

 nem tudom mi az, ami bódított,
 megölte a tudatom
 háromszor mostam ki
 a párnahuzatom

 azt hittem boldogított
 volt pár kamu napom, 
 veled részegen,
 mint egy falunapon

 tetszett, hogy jöttél, de még jobb, hogy mész
 ezt diktálja az ész, hogy ne egye a penész,
 miattam a kis lelked, nincs hiszti
 a játékot te nyerted, na tipli!

 nem mintha én lettem volna az első, 
 aki a szemével húzta le a felsőd
 engem követ a nap, még téged követ egy felhő
 kivágtam a fát, így látom az erdőt

 te leszel a legjobb példa
 nekem, te leszel a legjobb préda
 másnak, én meg úgy leszek a legelégedettebb veled,
 hogyha nem jut eszedbe a nevem

 most hagylak az élettel elúszni,
 kösz, hogy megtanítottál banánhéjon csúszni