Látod-e már a házad tetejét?
 Érzed-e már az otthon melegét?
 Erdő, mező, a kicsi temető,
 Ott alussza álmát már a szeretőd.

 Várt, várt reád sok hosszú éven át,
 Megszakadt a szíve, annyit várt reád.
 Elvették tőle gyenge életét,
 Téged hív, hallgasd meg szegényt!

 Megszólal a síron nőtt virág:
 Egy bűnöm volt csak, az, hogy vártam rád
 Így búcsúzik, így köszön el,
 Áldott magyar föld így fedi el.

 Isten az égből nézz le reám!
 Semmim sem volt nekem, csak ez a leány,
 Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
 Sírj, csak sírj, hős veterán!