1.
Minden, ami vér, és minden, ami élet
Az évek tüzén elégett, semmivé lett.
Pedig minden, ami láz, és minden, ami álom
Csak miattad volt, barátom, egykor a világon.
És minden, amit vártál, elérkezett,
De nem zavar talán már, hogy nem értheted
(Nem értheted)

REF:
Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt,
Ez az az álom, ami ébren tart.

2.
jelen börtönében gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta.
Mert amíg felejtenél, addig emlékezel.
múlt búvóhelyén senki nem érhet el.
(Nem érhet el.)

REF:
Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt,
Ez az az álom, ami ébren tart.

REF2:
Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt,
Ez az az álom, ami mindig ébren tart.