Esik, esik, meg sem áll ma,
földig ér a felhők lába.
Nyakig sáros kicsi bokrok
összebújnak éjszakára.

Ha az ember most megállna,
ha egy napig mindig állna,
füle helyén lapu nőne,
zöld mohából a szakálla.

Szalad a réten Borbála,
sárba cuppant csókot lába.
szoknyáját két kezével
térdig, térde fölé rántja.

Bárcsak a víz térdig állna,
úgy szaladna szép Borbála,
emelné is a szoknyáját
a hasára, derekára.

Szalad a réten Borbála (lalalalalala),
szalad a réten Borbála (lalalalalala).
Bárcsak a víz térdig állna,
úgy szaladna szép Borbála,
emelné is a szoknyáját a derekára.