Hogy is kezdjem el?
 Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
 Amiért érdemes volt megszületni tán,
 S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
 Ki érti meg?

 Egy fiú és egy lány,
 Az első pillanatban játszanak csupán,
 De már az első csókban benne ég a láng,
 mindent felemésztő olthatatlan vágy,
 szenvedély.

 Már felednénk magányos éveket,
 Elvenni őt tőlem már nem lehet,
 Arca közel,szeme ölel!
 Ha végre rám talált,egyszer egy álom
 Nem engedem,hogy köddé váljon!
 Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

 Már felednénk magányos éveket,
 Elvenni őt tőlem már nem lehet,
 Arca közel,szeme ölel!
 Ha végre rám talált,egyszer egy álom
 Nem engedem,hogy köddé váljon!
 Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

 Hogy is kezdjem el?
 Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
 Amiért érdemes volt megszületni tán,
 S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
 Mert szeretem.