Az arc nem a tiéd,
Csak hordod valakiét.
szemed fénye
Lopott fényszilánk.

Arcunkon az idő
Saját képét hívja elő
És az angyalok
végül nem ismernek ránk.

Hol van a régi
Arcod, az égi?
Megvan-e benned,
Hogy ragyogni engedd
Rég elveszett,
egykor tündöklően szép sugarát?

ház nem a tiéd,
Csak őrzöd valakiét
végtelenből
Így lesz zárt világ.

Ha benn is lemegy a Nap,
Helyén kihalt holdarc marad
És ünnepel a porból lett világ.