kelő napba nézek,
Vonz de eltaszít;
Olvad már a szárnyam,
És a fénye elvakít.

Épp eleget láttam,
Hogy hitvány, ami szép;
festék alatt mindig
Hazug volt a kép.

Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
Nem számít a távolság és nem számít ha fáj;
Nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád,
Nem feledem és jövök hozzád.

Refr.:
Veled zuhanok a végtelenbe,
Beleálmodlak az életembe,
Emlékedet a szellő hozza
Bánatomat az eső mossa El......

Az utak mellett járok,
Mint a vadállat, ha fél,
Lábaim nyomában ott
Haldoklik a tél.

kutyám jön csak elém,
Ő mindig hazavárt;
Hogy megvénült szegény,
Sír, hogy újra lát.

Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
Nem számít a távolság és nem számít ha fáj;
Nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád,
Nem feledem és jövök hozzád.

Refr.:
Veled zuhanok a végtelenbe,
Beleálmodlak az életembe,
Emlékedet a szellő hozza
Bánatomat az eső mossa El......