Babmesterem
porra szomjazik.
Bús énekem
ott hallatszik

hol már
a harmatcsepp a végső könny,
lehúz a sár!
Hol már
a negédes üres közöny
elhasznál...

Szárnyaimmal
hiába bűvölöm.
Nem lát,nem hall,
de érzem a bőrömön!

Nem vár
rendeltetés,ó a holnap
oly kopár!
Nem vár
semmi becses,semmi egyéb,
csak sivár

rongyos,kósza percek,
értéktelen tettek.

szárny hasztalan,
ha itt kell hagyjam!
Mond csak mim van?
Mi az mit adtam?

Úgy fáj!
harmatcsepp a végső könny,
hát ennyi jár?
Oly kár!
Ha eltakar majd a függöny
vége már...

Fáj!Fáj!
harmatcsepp a végső könny,
hát ennyi jár?
Fáj!Fáj!
Ha eltakar majd a függöny
vége már!

Még érzem a tűt,
átszúr,átüt!
Túlontúl prűd,
röpke etűd.