REFRÉN:

Magyar vagyok, Magyarnak születtem, Magyar földön Magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de Magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és Magyar asszony, Északon, hegyeken, télen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de Magyar vagyok, ez a támaszom.

Verze:

Mindennap fáj, hogy kik osztják az észt és közben csak egymásnak osztják a pénzt,
mindennap butít és oltogat, ellenséget keres és Ő jól mulat,
mert érzem a bőrömön ahogy nézel, az indok nélküli testi kényszert,
ráhúznád sorban a bűnöket, mert az előítélet most jól fizet.
Emlékszem anno a gyermekkora, mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent és nem érdekelt melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk, mi mások voltunk, mégis összeszoktunk,
most egymásra vagyunk mégis idegesek, pedig egy nép vagyunk és nem idegenek.
Bujkálás, sírás, gyilkosság, kínzás, bombázás, tiltás, pusztítás, írtás,
fájdalom, halál, betegség, veszettség, vagonba tereljék, láncokon vezessék,
EZT SZERETNÉD?! Igen ez a végzeted, aki átélte látta a lényeget,
lát katonákat odafent a képeken és jobban fáj, mint azt képzeled.

REFRÉN:

Verze:

Persze könnyebben telnek a [bad word] napok, ha a sorsomért másra haragudhatok,
ha találok bűnöst a problémámra, már legális okom van az aljasságra.
Bonyolult kérdés, egyszerű válaszok, átvert kölykök, rossz náci utánzatok,
szemet-szemért, ez csak vakságot szül, ha bátran gondolkosz; ellenszegülsz.
Ők azt várják Tőled, hogy birka módra állj be a sorba és vezényszóra
táncolj, amíg csak szól a nóta és szavad se legyen a bánásmódra.
De én problémás vagyok, mer' gondolkodom, nem állíthatsz félre, arról gondoskodom
és hiába tarasz kést a torkomon, én már vizsgáztam az Életből felsőfokon.
Az egyetlen érved a gyűlölet, ami miattam böki a csőrödet,
hogy én ismerem jól a kis trükköket, amivel próbálod tagadni a bűnödet.
De én Magyar vagyok, én szabad vagyok és meghagyom másnak az erőszakot,
a Kárpát-medence az otthonom, de én máshol is büszkén vállalom, hogy...

REFRÉN (3x) :