Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
csillagos mély, forró május este.
Mert ahogy ott csendben álltunk 
Lassan összeért a vállunk.

Váratlanul rohant reánk vágyunk, ez a furcsa láng,
Oltsd el hamar, oltsd el hamar, mert már a húsomba mar.

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
csillagos mély, forró május este.
Mert ahogy ott csendben álltunk 
Lassan összeért a vállunk.

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
lelkünk egybe forrott akkor este.
Vadul, némán fogtuk egymás kezét
És ezt te már nem téped soha se szét.

És ezt te már nem téped soha se szét.