Szomorú vasárnap száz fehér virággal
vártalak kedvesem templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár, virág és – koporsó.
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.