Ide ül egyedül az a srác, 
aki voltál rég, volt szerelem, 
átölelem.

Vele repül az a lány, 
az a lány, aki egyszer még
én volnék, ha elhinnéd.

Ide a szót, a lázadót, 
ide a dalt, mi rólunk szólt,
Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, a boldog idő még ránk talál.

Gyere már csoda vár,
mint egy ébredés után,
él az a srác, él az a lány.

Gyere tovább, kapuját
sose zárja többé ránk
egy néma világ, számítok rád.

Ide a szót, a lázadót, 
ide a dalt, mi rólunk szólt,
Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, a boldog idő még ránk talál.

Nézz rám, a megszokás rendjét, 
gyere és újból kócold szét.

Ide a szót, a lázadót, 
ide a dalt, mi rólunk szólt,
Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, a boldog idő ránk talál.

Ide a szót, a lázadót, 
ide a dalt, mi rólunk szólt,
hívjuk el őt, a boldog időt, ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, boldog idő vár ránk.

Hívjuk elő a boldog időt, most ránk talál.