Amikor a vállamon ül a csend
Keresem az utat, hogy merre ment
Az a buta nagy szerelem,
Mi éjjel az egekig repít

Tudom, hogy a pillanat mitől szép
Az örömünkben ott van az öröklét
Az a buja vad lobogás
Mi téged és engem is hevít

Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel
S hogy mellettem ébredsz fel
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz
S hogy véget ért a harc.

Amikor az álmod is nehéz lesz
Simogatlak majd, amíg felébredsz
Vigyázom az álmaidat
És én leszek, aki rád nevet

Akarom, hogy holnap is szeress még
Akarom, hogy nekem Te maradj szép
S ha csillagokon átrepülünk
Én akkor is repülök veled

Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel
S hogy mellettem ébredsz fel
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz
S hogy véget ért a harc.

Ölelj most újra, kérlek, ölelj most újra át
Ölelj most újra, kérlek, ölelj most újra át