ha a napfény árad az ablakon át
vele éled bennem a tűz,
és egy érzelem, ami úgy sodor el,
mint a vágy, mi messzire űz.

forró szívügyek, mikor túl nagy a tét,
ahol ésszel semmit sem érsz.
bármit súg nekem, sosem hallgatok rá.
tudom úgyse visz sehová.

mennem kell, ha elfog a vágy,
mikor fellobban bennem a láng.

én csak futok a szívem után.
az sem számít, ha rossz az irány.
és én követem mindig, bárhova hív,
ez a hóbortos, féktelen szív.

túl a szívemen, hol a lelkem adom,
sose félek dönteni már.
ha egy érzés hajt, mindig elfogadom,
a végén bármi is vár.

mennem kell, ha elfog a vágy,
mikor fellobban bennem a láng.

én csak futok a szívem után,
az sem számít, ha rossz az irány,
és én követem mindig, bárhova hív,
ez a hóbortos, féktelen szív.

én mindig vállalom,
soha nem tagadom,
és soha sem tiltakozom.
egy percig várok talán,
de hagyom, hogy gyõzzön a láz.

mennem kell, ha elfog a vágy,
mikor fellobban bennem a láng.

én csak futok a szívem után,
az sem számít, ha rossz az irány,
és én követem mindig, bárhova hív,
ez a hóbortos, féktelen szív.

én csak futok a szívem után,
az sem számít, ha rossz az irány,
és én követem mindig, bárhova hív,
ez a hóbortos, féktelen szív.

ez a hóbortos, féktelen szív.