6. STARFALL 

Egyetlen felhõ sincs fent a magas égen, 
Könnyû virágillat száll szerte-szét a szélben. 
Egy bagoly pislog fent a zöld ágakon, 
Ki mint pillangó – repül könnyû szárnyakon. 

Éles barna szemével az eget kémleli 
De szertenéz, s mit annyira keres, nem leli. 
Hófehér szárnyait kitárja – felröppen, 
Csillogó csillagfény világítja útját az éjben. 

Szárnyain szinte lebeg a szélnek hullámain 
Csak repül-repül át a magas hegyeknek ormain. 
De fény villan - egyszer csak a sötétség felragyog; 
Felpillant az égre, nézve a sok hullócsillagot. 

Éles barna szemével az eget kémleli 
De szertenéz, s mit annyira keres, nem leli. 
Hófehér szárnyait kitárja – felröppen, 
Csillogó csillagfény világítja útját az éjben. 

Leszáll egy magas fenyõfára, 
Úgy néz fel a lehulló csodákra. 
Szeme felragyog – szíve megremeg 
Talán megtalálta azt, mit annyira keresett. 

Szemében tükrözõdnek – tündértáncot járnak; 
S tompa porfelhõben - valósággá válnak 
Viharként tomboló - a sors, mit nekik szántak 
S mint apró angyalok – a földre úgy szállnak. 

Mert ami egyszer lehull az éjjeli égrõl, 
És utoljára ad a világnak a csillogó fénybõl 
Csillagporát elnyeli majd a messzeség 
Miközben fent egy új csillagot szül az ég.