Mi lehet, nem tudom, aggódom Maximért,
 Gondjáról nem beszél, nem von be engem sem.
 Mindenki félti őt, miért lett ily meggyötört?
 Nem boldog, úgy sejtem.

 Pedig hát ott van Manderley,
 Nem látom, bátyám miért szorong.
 Goromba lett és búskomor.
 Nyomasztja tán egy súlyos gond?

 Haldoklott jó apánk,
 Ágyánál Max csak állt.
 Szó nélkül adta át szigorú esküjét.
 Értettük mégis jól,
 Azt mondja: Mostantól
 Felel már mindünkért.

 Óvja a vésztől Manderleyt,
 S minket a romlás el nem ér.
 Ragyog a név s az ősi ház,
 Őrzi a hírét amíg él.

 Ez lesz tán túl nehéz,
 Hisz sokszor szenvedélyek hajtják,
 Mert folyton gyűlöl vagy szeret,
 S e vad viharban vak lehet.

 S kivel a bátyám nászban él,
 Annak is nyűg a létezés.
 Goromba Max és búskomor.
 S nem értem miért
 szenvedés.